350
A csodák Isten örökkévaló Szeretetét tükrözik.
Felkínálni ezeket azt jelenti, hogy emlékezni fogok Őrá,
és megmentem a világot az Ő emlékezete által.
A Csodák tanítása
A Tűz elvált a Víztől,
a Víz megszülte a Földet,
és a Víz fölött lebegő
Isten Lelke lett a Levegő.
Így oszlott Ő a négy elemre.
Osztódott és sokszorozódott
tovább a Világ-embrió:
a négyből lett nyolc,
a nyolcból tizenhat,
a tizenhatból harminckettő.
A Teremtő osztotta tovább magát.
Így álmodtuk létbe magunk
mind, e sok kis pont,
mely megélve magányát
itt, fél és szorong.
Pedig a teremtésben
minden pontnak része lenne,
– csak elfeledte, mikor
magát határral kerítette,
belső erőit kivetítette.
Csak kicsinységét élte,
és nagyságról álmodott.
És amit megvalósított:
másokban magát pusztítva
saját teremtésén taposott.
Ezt kell megbocsátani.
A feledést, a tévedést,
az egyénné különülést,
az elzárkózást, a halálosztást.
Mi tettük ezt, nem más.
Mi vagyunk én, te és ő is,
felelősek a világ sorsáért;
fordítsunk hát kerekétn!
Lássam meg a sokban az egyet,
Rá és Magamra ismét emlékezzek!