Emlékezés

350
A csodák Isten örökkévaló Szeretetét tükrözik.
Felkínálni ezeket azt jelenti, hogy emlékezni fogok Őrá,
és megmentem a világot az Ő emlékezete által.
A Csodák tanítása

A Tűz elvált a Víztől,
a Víz megszülte a Földet,
és a Víz fölött lebegő
Isten Lelke lett a Levegő.
Így oszlott Ő a négy elemre.

És osztódott és sokasodott
tovább a Világ-embrió:
a négyből lett nyolc,
a nyolcból tizenhat,
a tizenhatból harminckettő.

A Teremtő osztotta magát tovább.
Így álmodtam létbe magam
én is, e pici pont,
mely átélve magányát,
fél és szorong.

Pedig a teremtésben
minden pontnak része lenne,
– csak elfeledte,
magát határral kerítette,
belső erőit kivetítette.

Csak kicsinységét élte,
és nagyságról álmodott.
Amit pedig megvalósított:
másokban magát pusztítva
saját teremtésén taposott.

Ezt kell megbocsátani.
A feledést, a tévedést,
az eggyé különülést,
az aprózódást, a halálosztást.
Mindezt mi tettük.

Mi vagyok én is, te is.
Felelősek világuk sorsáért.
Mert minden megfordítható:
megláthatjuk a sokban az Egyet,
Rá és Magamra ismét emlékezhetek.