Milyen szép,
ahogy egy gondolat-mag kibomlik…
Gyökerei
tapasztalat-mélybe
nyúlnak,
szenvedés-nedvet
szívnak.
Ágacskái
tudatosság-fénybe
kapaszkodnak,
levelei
szeretetet
vágynak.
Más vetette –
nálam kicsirázik,
termést hoz –
nálad csírázik.
Magod
tovább adod.
Végeláthatatlan sorban nőnek
a gondolat-fák
Életfákká
erősödve
Fény felé nyúlva.
Életet teremtve.