A problémákról

Minden probléma: elakadás.
És minden probléma egyben felszólítás: Lépj tovább!
Egy problémát sohasem tudunk azon a szinten – legalábbis tartósan – megoldani, ahol keletkezett. A
problémák, bár látszólag kívülről közelítenek felénk, mindig belülről, önmagunkból, belső
elakadásunkból fakadnak.
Azért vannak, hogy megoldjuk őket.
De hogyan?
Kést szakaszra bontható a válasz.
Az első: most.
A második: hosszú távon.

  1. Mi a feladatom most?
    Megállni, körülnézni, tisztán látni. Ne fussak tovább, ugyanazokat a köröket ismételve vég nélkül…
    Nézzem meg, mi a gond valóban – szinte biztosan nem az, amibe belegabalyodtam. Mert a külső
    körülmény nem más, mint a belső gubanc kézzelfoghatóvá, megvizsgálhatóvá válása. Tehát az ok
    nem a másik, és az sem, hogy már megint velem van baj. Hanem egy olyan téves elképzelés az
    életről, a dolgokról, ami régóta él bennem. Valahol – valószínűleg még gyermekkoromban –
    magamba szívtam, és vagy még mindig igaznak gondolom, vagy oly mértékben tudattalan vagyok
    rá, hogy meg sem kérdőjelezem az igazságát.
    Tehát mit tehetek most, amikor beleakadok egy nehézségbe?
    Megállok, és nem harcolok tovább. Elvonulok egy nyugodt, semleges helyre, és kicsit eltávolodva a
    gondomtól, mintha nem az enyém lenne, ránézek a szereplőkre tiszta, elfogódás és ítélet mentes
    szemmel, tárgyilagosan.
    És adok magamnak időt a megértésre – hiszen ez nem mindig megy azonnal, miközben bízom a
    dolgok legjobb elrendeződésében.
  2. Hosszú távon
    Az előző fázisban érkezett meglátásokat át ültetem a gyakorlatba. Megteszem azokat a lépéseket,
    amelyeket a legjobbnak érzek, amelyek hosszútávon a megbékélést szolgálják.
    Fontos, hogy ne erőltessek semmit.
    Ne akarjak azonnali megoldást.
    Ne akarjak senkit megváltoztatni, rábeszélni semmire.
    De mondjam el, amit érzek, amit problémának látok. Vádaskodás nélkül, a saját megélésemről
    beszélve.
    Akarjam a másikat (és önmagamat is) meghallgatni, megérteni, az ő nézőpontjából is látni, vele
    együtt érezni.
    Örüljek minden apró eredménynek, előrelépésnek.

    A problémáink a fejlődésünk motorjai. Egy gond nélküli élet – bár vágyjuk – üres és tartalmatlan
    lenne. Figyeld csak meg: ha nincs problémád, csinálsz. Olyan dologból, ami mellett máskor
    elmentél volna. És mennyi nehéz pillanatra emlékszünk később nevetve vagy hálás szívvel!
    Minden gondunk lehetőséget ad arra, hogy táguljunk, jobban szeressünk, intenzívebben éljük az
    életünket és egyre tudatosabbá váljunk.