Minden probléma: elakadás.
És minden probléma egyben felszólítás: Lépj tovább!
Egy problémát sohasem tudunk azon a szinten – legalábbis tartósan – megoldani, ahol keletkezett.
A problémák, bár látszólag kívülről közelítenek felénk, mindig belülről, önmagunkból, belső elakadásunkból fakadnak.
Azért vannak, hogy megoldjuk őket.
De hogyan?
Kést szakaszra bontható a válasz.
Az első: most.
A második: hosszú távon.
- Mi a feladatom most?
Megállni, körülnézni, tisztán látni.
Ne fussak tovább, ugyanazokat a köröket ismételve vég nélkül…
Nézzem meg, mi a gond valóban – szinte biztosan nem az, amibe belegabalyodtam.
Mert a külső körülmény nem más, mint a belső gubanc kézzelfoghatóvá, megvizsgálhatóvá válása.
Tehát az ok nem a másik, és az sem, hogy már megint velem van baj. Hanem egy olyan téves elképzelés az
életről, a dolgokról, ami régóta él bennem. Valahol – valószínűleg még gyermekkoromban – magamba szívtam, és vagy még mindig igaznak gondolom, vagy oly mértékben tudattalan vagyok rá, hogy meg sem kérdőjelezem az igazságát.
Tehát mit tehetek most, amikor beleakadok egy nehézségbe?
Megállok, és nem harcolok tovább.
Elvonulok egy nyugodt, semleges helyre, és kicsit eltávolodva a gondomtól, mintha nem az enyém lenne, ránézek a szereplőkre tiszta, elfogódás és ítélet mentes szemmel, tárgyilagosan.
És adok magamnak időt a megértésre – hiszen ez nem mindig megy azonnal, miközben bízom a dolgok legjobb elrendeződésében. - Hosszú távon
Az előző fázisban érkezett meglátásokat át ültetem a gyakorlatba.
Megteszem azokat a lépéseket, amelyeket a legjobbnak érzek, amelyek hosszútávon a megbékélést szolgálják.
Fontos, hogy ne erőltessek semmit.
Ne akarjak azonnali megoldást.
Ne akarjak senkit megváltoztatni, rábeszélni semmire.
De mondjam el, amit érzek, amit problémának látok.
Vádaskodás nélkül, a saját megélésemről beszélve.
Akarjam a másikat (és önmagamat is) meghallgatni, megérteni, az ő nézőpontjából is látni, vele együtt érezni.
Örüljek minden apró eredménynek, előrelépésnek.
A problémáink a fejlődésünk motorjai.
Egy gond nélküli élet – bár vágyjuk – üres és tartalmatlan lenne.
Figyeld csak meg: ha nincs problémád, csinálsz. Olyan dologból, ami mellett máskor elmentél volna.
És mennyi nehéz pillanatra emlékszünk később nevetve vagy hálás szívvel!
Minden gondunk lehetőséget ad arra, hogy táguljunk, jobban szeressünk, intenzívebben éljük az életünket és egyre tudatosabbá váljunk.