Ma már nem idegen az eszme, mi szerint minden betegségünk mögött valamiféle lelki gondunk, érzelmi fájdalmunk, meg nem oldott problémánk húzódik meg.
Gyakran próbáljuk megfejteni, mégis előfordul, hogy vagy nem találjuk – egyszerűen nem látunk rá, mint ahogy a hal számára is láthatatlan a víz, amiben él – vagy amit látunk, nem az a valódi, a testi problémánk alapját képező ok. Ez gyakran gyermekkorunk homályába vagy családi történetünkbe nyúlik vissza, a későbbiekben csak az eredeti mintát ismételjük újabb eseményeket gerjesztve magunk körül.
Ha úgy érezzük, tisztában vagyunk a valódi gondunkkal, és fel is dolgoztuk – akár egyedül, akár segítséggel –, de a testi bajaink nem gyógyulnak vagy visszatérnek, akkor két eset lehetséges: vagy nem a valódi konfliktussal dolgoztunk, vagy újra és újra visszaesünk a konfliktusunkba, ismételjük.
Mi segíthet?
Figyeljük meg, mikor kezdődött!
Mi történt akkoriban az életünkben?
Milyen élethelyzetben voltunk, amikor tudatosult bennünk a testi tünet, a fájdalom?
Mit csináltunk?
Mit láttunk?
Mit hallottunk?
Mire gondoltunk?
Ha éjszaka vagy reggel történik, mit álmodtunk?
Minden részlet fontos. Egy illat is elegendő a tudatalattinknak ahhoz, hogy felidézzen egy lelki traumát, és a test azonnal tünetet produkáljon – miközben tudatunknak fogalma sincs erről.
És a legfontosabb: hogyan éltük meg az adott helyzetet?
Hogyan érintett?
Milyen érzelmeket váltott ki?
Ez az érzelmi minta megjelent-e már korábban is az életünkben?
Mikor?
Hogyan?
Ha mindezt felgöngyölítjük, eljuthatunk az eredeti tünetet okozó mély lelki okhoz.
A gyógyuláshoz gyakran a tudatosítás, a megértés is elegendő. Mert ha már látjuk, akkor meg tudjuk találni a megoldást. Láthatjuk felnőttként más szemmel, mint a gyermek látta. Megérthetjük a másik motivációit. Megláthatjuk a kivetítéseinket. Megbocsáthatunk.
És legközelebb, ha testünk a már szokott módon jelez, tudjuk: ismét a régi konfliktus idéződött fel bennünk.
Figyelmeztessük erre magunkat, és arra is: már megértettük, megoldottuk, elengedtük.
És menjünk tovább, anélkül hogy erőt adnánk a tüneteknek.
Azok pedig el fognak múlni.
Természetesen mindez nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot és a szükséges kezelést.
De nagyon hasznos kiegészítője a teljes gyógyulásnak, és annak, hogy ne essünk vissza a későbbiekben sem.