Azt akarom, ami a Te akaratod.
De honnan tudhatom,
hogy a Te vagy az én akaratom?
Először is: tévedés azt hinned,
más akaratod is lehet.
Hiszen te Én vagyok.
De ellenállhatsz ennek,
mint dacos kisgyermek.
Ha elfogadod azt, ami van,
amit eléd hoz a pillanat,
ha egyetértesz vele –
Kell vele egyetértenem?
– nem a tartalmával, csak van-ságával.
Ha elfogadod, hasznodra fordíthatod.
Mert látod, merre nyílik tér,
merre van út, merre lehetőség,
hogy jobb legyen, hogy több,
hogy szebb, hogy igazabb,
mert akaratom ez: legyél boldogabb!
S ne csak te, de minden lélek.
Akaratom: öröm, béke, testvéri szeretet,
a sokféleség, mely mégis egy,
a kiteljesedés, a tudatosság.
Tudd, ki vagy s láss rá egyre inkább.
Magadban tudatomra ébredj,
nagyrabecsülés, hála járjon át
közös teremtésünkért,
mely nem más, mint a világ.
Akaratom, hogy az életet válaszd,
ne a pusztítást, ne a halált.
Akaratod: legyünk tudatában,
hogy megteremthetünk egy teret,
mely kibontakozni enged.
De csak akkor, ha ellent nem állunk,
semmit nem kritizálunk.
Ha elfogadom a létet, úgy, ahogy van,
s nehéz körülmények között is
örömre hangolom magam,
azt veszem számba, amit szeretek,
s azt látom másban, mit magamban is keresek.
Mindenkiben magad lásd és senkiben sem,
mert mindenki Én vagyok és mégsem.
Én vagyok minden, Alfa és Ómega,
Tőlem futni értelmetlen taktika.
Csak szenvedéshez vezethet,
de szabad akaratoddal megteheted.
Végül ez is javadra válik.
A bárány kóborol, el mégsem veszik.
A boldogság beléd van kódolva,
s egyszer megfordulsz, indulsz oda:
haza, Hozzám.